!

Egy jó ideig szerintem szüneteltetem a blogot, mert a másik fanfiction-ömre fektetek nagyobb energiát. Néha-néha lehet, hogy hozok részt, de az is nagyon ritkán lesz! Nézzetek be: Through The Dark :) :*  xoxo Alexaa

Prológus

-Takarodjatok a házamból, Alice és Nash Grier!- vágta hozzánk a bőröndünket és táskánkat az anyánk holt komolyan.- Soha többet nem akarlak titeket látni, ti hálátlan kölykök!
-El is húzok innen a francba!- visítottam az emelet, azaz a szobám felé futva. A lépcső hangosan dübörgött a lábam alatt. Berontottam a kis, kék helységbe, ahol makulátlan tisztaság uralkodott. Ágyam bevetve, íróasztalomon arányos kupacba voltak a füzeteim meg a tankönyveim. Por sehol se éktelenkedett. Hát igen.. Szeretem a rendet. A Notebookomon még villogott a Facebook. Gyorsan lecsuktam, és beraktam a laptoptáskámba.
Sírva dobáltam a ruháimat az imént nekemcsapott tárgyba. Nem volt sok ruhám, sőt, szinte semmi. Anyám már mióta nem törődött velem.
Mióta apa a munkahelyén tűzvészben életét vesztette, teljesen bekattant. Iszik, iszik és iszik. Engem és a bátyámat folyton vert, minden ok nélkül, éheztetett minket és ruháink se voltak rendesen. Az ágyam alól kikotortam mindent. Egy régi naplót, pár könyvet, rajzokat, tavalyi tankönyveimet, plüssöket és az "Apa-doboz"-t. Leemeltem róla a tetejét, és belekukkantottam. Egy általa írt levél, egy póló, borotva, toll, fotóalbum, zsebkendő, családi kép, fésű, fiatalkori fénykép, füzeték és.. egy pénztárca. Felpattintottam a mágneses zárat. Rengeteg, rengeteg sok pénz volt benne. De nem! Nem költöm el! Az övé volt, és nem érek hozzá. Nincs jogom ehhez. Jó, lehet, hogy majd bele kell nyúlnom, de nem veszek sokat, csak ha vészhelyzet van.
Csodálkoztam, hogy egy bőrönd és egy hátizsák megtelt azzal a pár cuccommal. A szobám teljesen üres lett. Csak a bútoraim árválkodtak egymás mellett. Körbe-körbe néztem, hogy minden megvan-e, mikor kiszúrtam egy képet az éjjeli szekrényemen. Odarohantam, és felkaptam.
Apa és én nevettünk a kamerába. Szomorúan mosolyogva húztam végig az ujjbegyem az arcán. Úgy hiányzik..
Nagy sóhaj kíséretében belesüllyesztettem a táskámba a fotót, a perselymalacomból kiszórtam a tenyerembe az összes pénzem. Nem sok, de pár hétig kibírom vele. Hónapokig gyűjtögettem, hát.. hasznos volt.. Remélem Nashnek is van valamennyi pénze.

Apró puszit nyomtam az ajtófélfára, hiszen mégiscsak itt nőttem fel. Utoljára még gyorsan lezuhanyoztam, hajat- és fogat mostam, hiszen ki tudja mikor lesz esélyem rá legközelebb.

-Kész vagy?- néztem be a bátyám szobájába immár elkészülve. A földön térdelt a teli tömött táskája mellett, kezébe temetve az arcát. Leguggoltam mellé, és megöleltem. Szorosan bújt hozzám, fejét a vállamra hajtva, nyakamon éreztem forró könnyét.- Semmi baj! Ne sírj, kérlek!

-Régóta tervezgetem, hogy elhagyom ezt a poklot, cirkuszt, ahogy tetszik, de most, hogy megtörténik, rettegek, hogy nem bírom odakint egyedül.- mondta remegő hangon.

-De nem leszel egyedül. Én veled leszek végig, összedobjuk a pénzünk. Addig szerzünk munkát. Én a suli mellett leszek valahol árus, te úgyis befejezted az iskolát, van időd dolgozni. Ha lesz elég font rá, az egyetemet is elkezdheted. Amíg nincs hol aludnunk, a kocsidban szállunk. Kibírjuk valahogy, ne aggódj!

-Igazad van. De olyan hátborzongató a tudat, hogy már úgymond nem számíthatok senkire. Bele kell kezdeni a nagybetűs életbe.- ölelt meg megint.

-Nekem mondod?- suttogtam. 17 évesen én mit szóljak? Újra megéreztem egyre nedvesedő arcát.- Css! Nyugodj meg kérlek. Minden jóra fordul majd.- simogattam puha tincseit. 

-Remélem.- törölte le könnyeit, felállt, megragadta a fülénél az utazótáskáját, körbenézett a kis zugában, végigsimított a szekrényén, majd belém karolva lebattyogtunk a földszintre. A konyhában felkaptunk egy csomó gyümölcsöt, pékárut és innivalót, belenyomkodtam a hátitáskámba, majd a kabátunkat, én a bokacsizmámat, ő a sportcipőjét felkapva kiléptünk a meleg, kora nyári utcára.

Visszaemlékezés:

"Fütyörészve ügyködtem a konyhában, várva, hogy anyukám belépjen az ajtón a hosszú, fárasztó munkája után. Mikor végre meghallottam, hogy a kulcs zörög a zárban, mosolyogva léptem ki az előszobába, hogy fogadjam őt. Ám ebben a pillanatban egy hatalmas pofon csattant az arcomon. Ijedten kaptam a sajgó ponthoz. Könnyes szemmel néztem rá. Megint részeg volt.
-Milyen kurva vagyok, he?- kezdett üvöltözni. Szám tátva maradt a meglepetéstől.
-Mi?! Én soha...
-Ne hazudj, büdös kölyök, hallottam!- kapott bele a hajamba és tépni kezdte.
-Hagyjál, ez fáj!- zokogtam fel. Persze tudtam, hogy semmi reakció nem lesz. Egyik kezével a loboncomba markolt, másikkal pofozott.- Eressz el!
-Így kurvázz le, te! Hazudik a szemembe! Pofátlan, szemtelen féreg vagy, Alice!- ordította.
-Ha apa ezt látná, mit mondana?- néztem rá könnyes íriszekkel. Érzékeny ponton tálaltam, de csak pár másodpercig. Újabb pofont kaptam.
-Ne merd a szádra venni Edward nevét! Letagadna, ha tudná, hogy ilyen lánya van! Sőt, te nem is vagy a lánya! Te egy kis pióca vagy, egy púp a hátamon! Plusz egy éhes száj vagy nekem, nem érsz semmit!- lökött meg, minek következtében a padlón végeztem.
-Miért csinálod ezt?- csúsztam hátrafelé, csakhogy távolabb kerüljek tőle.. Ettől az anyának nevezett embertől.
-Mert egy senkiházi él velem egy fedél alatt! Aki nem tudja mi az a gerinc és a tisztelet! Miket terjesztgetsz még a hátam mögött?!- dühöngött.
-Soha semmi rosszat nem terjesztgettem.- védtem meg magam, miután feltápászkodtam.

-MI A FRANC FOLYIK ITT?!- trappolt le az emeletről ordítva Nash, akár egy tank. Sírva rohantam hozzá, és a háta mögé bújtam, mintha valami erős, és védelmet nyújtó fal lenne, aki meg tudna védeni egy veszett grizzlytől.- Mi történt? Megint bántott?- ölelt meg szorosan. Ő is pontosan tudta, hogy mi van most az anyánkkal. Vele is épp olyan bunkó és szívtelen, mint velem.

-Csak védj meg tőle, kérlek.- zokogtam. Szikrázó szemekkel fordult anyánk felé. 

-Kurvára elegem van abból, amiket csinálsz! Betelt a pohár! Nem veszed észre?! Tönkreteszed a gyerekeidet, azokat, akikre most a legnagyobb szükséged lenne! Fogd már fel! Ezzel mit oldasz meg?! Semmit az ég világon! Lelkileg és testileg egyaránt ki vagyunk, de ennek csakis te vagy az oka! Egyszerűen undorodom tőled! Többször nem tűröm el, hogy bántsd a húgom! Engem miattam agyonverhetsz, de ha rá még egyszer kezet emelsz, nem állok jót magamért, és le fogom szarni, hogy az anyám áll velem szemben!- üvöltötte torkaszakadtából. Először megszeppenve állt előttünk, majd pislogott párat. Hát igen.. Nem szokott hozzá, hogy visszaszólunk. Faarccal bement a nappaliba, majd a bőröndömmel és Nash táskájával tért vissza."

Visszaemlékezés vége

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok!

Íme a prológus! Tudom, elég sablonosra sikerült, de csak a kezdet, remélem a későbbiekben tudok meglepetésekkel szolgálni. Remélem tetszett, és továbbra is követni fogtok! Köszönöm, hogy elolvastad! :) xoxo Alexaa

Üdvözlet! :)

Halihó drága idetévedő! :)

Íme, az új blogom, a Fireproof! Egyelőre ne várjatok nagy részeket, még kezdő vagyok, viszont kedvet kaptam egy másik bloghoz. A régit nem tervezem, hogy abbahagyom, de ez is benne van a pakliban. Ez a történet szintén Zaynről fog szólni, a részek nem hiszem, hogy rendszeresek lesznek.. Szerintem elég, ha annyit mondok: gimnázium. Minden világossá válik :D plusz ugye edzésekre is járok, meg ilyesmi. Sok időt kell befektetnem ezekre a dolgokra. 

Szóval, a blogról annyit, hogy a részek csakis tőletek fognak függeni. Meg fogom adni, hogy x komment után várható a következő, de így is előfordulhat, hogy várnotok kell! Persze egy-két rész nem lesz olyan hosszú/rosszabb lesz, de megteszek minden tőlem telhetőt!

Egyelőre ennyi, hamarosan jelentkezem a prológussal! Big Hug: Alexaa